Rövid története: Bár jóval korábban lakott volt, első említése 1245-ből maradt fenn. A mocsaras területen már a 14. században állt vár. A tatárjárás előtt királyi birtok volt, majd egymás után több család is birtokolta. A várat az Osl nembeli Lőrinc kapta hűsége jutalmául Károly Róberttól. Rövidesen a nagyra törő, már magukat Kanizsaiaknak nevező család birtokközpontjává vált, majd Kanizsai Orsolya öröksége révén lett férje, Nádasdy Tamás birtoka. Megerősítését elkezdte, majd elcserélte a királlyal, ettől kezdve királyi végvár, a Dél-Dunántúl védelmének központja.

Várkapitányai közül a leghíresebb Thury György, a jobbágysorból kiemelkedett katona, aki 1569 és 1571 között volt a vár parancsnoka. A rettenhetetlen katonát 1571-ben Orosztony mellett csellel bekerítették és megölték. A várat több sikertelen kísérlet után 1600-ban foglalták el a törökök, ezután kilencven évig török kézen volt Kanizsa, mint az oszmán birodalom legnyugatibb vilajetének központja. A várat a törökellenes felszabadító harcok során 1690-ben hosszú blokád után sikerült visszafoglalni. A várat nem állították helyre, anyagát az újjáépülő város építkezéseinél használták fel. A város fénykora a 19. században következett be.

Igazi lüktető, mozgalmas kereskedővárossá vált, előbb a környék piacközpontja lett, majd a század végére igazgatási és kulturális központtá is vált, fejlődését egyre erősödő polgársága nagyban segítette.

A vasútvonalak megépítése után fontos forgalmi csomópont alakult ki itt. A trianoni békeszerződést követően piackörzete jelentős részét elveszítette, de ugyanilyen recessziót kellett átélnie 1948-56 között is, a jugoszláv határ közelsége miatt. 1937-ben az egyre dinamikusabban fejlődő magyar olajipar központja lett.Látványos fejlődését az elmúlt két évtizedben követhetjük nyomon, amikor új iparágak honosodnak meg, vállalkozások indulnak és középületek, lakóépületek épülnek egymás után.