Hevesi
Sándor
Századunk
első harmadának európai látókörű, egyetemes műveltségű színházi szakembere
- opera és drámarendező, kritikus, színészpedagógus, színigazgató, drámaíró,
műfordító - Hevesi Sándor 1873. május 3-án született Nagykanizsán, ott
végezte elemi és gimnáziumi tanulmányait. Apja tanár, író és műfordító
volt, s a gyermek a könyvek szeretetében, a művészetek tiszteletében és,
anyja révén, a zene áhítatában nőtt fel.
A Budapesti Egyetem bölcsészeti doktorátust szerzett, de közben - engedve
a színház vonzásának és az írás kényszerének - színházi kritikákat írt.
A kritikával egy időben színházelmélettel is foglalkozott. 1902-ben a
fiatal kritikust, aki széles körű ismereteiről bizonyosságot adó írásaival
hívta fel magára a színházi vezetők és a közvélemény figyelmét, meghívták
a budapesti Nemzeti Színházhoz rendezőnek. A saját korában újító szándékú
rendezőt a konzervatív Nemzeti Színházban ritkán foglalkoztatták. Ebben
az időben alakult meg Budapesten a Thália Társaság. Ők hívták meg rendezőnek
és művészeti vezetőnek Hevesi Sándort. Állandó színházuk nem lévén hol
itt, hol ott ütötték fel tanyájukat. Így jutottak el 1908-ban Zalaegerszegre
is.
Az 1907-ben megnyílt Népszínház - Vígoperának lett Hevesi a rendezője.
Itteni munkái közül kiemelkedő Csiky Gergely: A nagymama című vígjátékának
zenés változata és Az ember tragédiája látványos, hatásos bemutatása.
Hevesi ekkor rendezte először a Tragédiát, melyet aztán igazgatóként még
három ízben rendezett csakúgy, mint a Bánk bánt. A kiváló zenei képzettségű
Hevesit 1912 -1914 között az Operaház főrendezőjévé nevezték ki. Működését
néhány nagyszabású opera rendezése tette emlékezetessé. Ezután visszatért
a Nemzeti Színházhoz, amelynek 1922-től tíz éven át volt igazgatója. Ekkor
kezdődik pályájának egy nagyon fényes, de sok gonddal járó korszaka. Vállalja,
hogy a színháznak nevelő hatást kell elérnie. Ez viszont a Nemzeti Színház
hagyományainak tisztelete nélkül lehetetlen. A régi értékeket a fejlődés
érdekében és a művészet korszerűbb eszközeinek igénybevételével kell felhasználni.
A hagyományt és a haladást egyeztette össze.
Nagyszerű színészgárdát nevelt, igazgatása alatt ért művészetének csúcsára
Ódry Árpád és Bajor Gizi. Shakespeare- és Moliere-ciklusokat rendezett.
Számos fiatal magyar drámaírót segített színpadhoz, egyengette Móricz
Zsigmond drámaírói fejlődését. Jelentősek saját történelmi és társadalmi
drámai, ezek közül legjelentősebb a Császár és komédiás. A zalaegerszegi
Hevesi Sándor Színház ennek színrevitelével méltóképpen tisztelgett névadója
előtt halálának 50. évfordulóján.
1927-től haláláig a Színművészeti Akadémia tanára volt. 1932-től élete
végéig a Magyar Színház főrendezőjeként dolgozott. 1939. Szeptember 8-án
hunyt el.
