Ivan Kusan:
GALÓCZA
(Énekes népszínmű lövöldözéssel és gyilkossággal)
Bemutató:
2007. március 16.
Fordította: Spiró György
Zene: Másik János
Jovo Sztaniszavljevics
Galócza, bérgyilkos - Szakács
László
Jurij Ardonjak, nagybirtokos - Balogh
Tamás
Ancika, a felesége - Kovács
Olga
Borisz Mozsbolt, földmérő - Urházy
Gábor László
Tonka, a húga - Tisza
Anita
Miroszlav Frankics, Ardonjak titkára - Kiss
Ernő Soós Imre-díjas
Joszip Zejics, paraszt - György
János Aase-díjas
Nikola Gillotinics-Gile, csendőrkapitány - Mészáros
András
Adam Zsazsic, csendőrtizedes - Bot
Gábor
Díszlet-Jelmeztervező:
Csík György
Ügyelő: Kurta
Árpád
Zenei rendező: Horváth
Károly
Súgó: Kiss
Szilvia
Koreográfus: Lavro-Gyenes
Ildikó
Rendező munkatársa: Pénzes
Csaba
Rendező:
László
Sándor
A darab 1923-ban játszódik az Osztrák-Magyar Monarchiából akkor frissiben kiszabadult Szlavóniában, amely azóta Jugoszláviából szabadult ki frissiben. Egy nagygazdára (aki némi csendőri segítséggel, de egyébként tehetséggel és szorgalommal a fél környéket összeharácsolta) ráun a felesége (aki jobb napokat látott, de fog még jobbakat is), és az ilyenkor szokásos módszerek közül férjének megöletése mellett kötelezi el magát. A tervbe mindenkit beavat, akit csak tud: az ügybuzgó, ám lehelletnyit ügyefogyott titkárt, a mindenre kapható földmérőt, a nagygazda által kifosztott és ezért elkeseredett parasztot, továbbá egy kezdő, ám ambíciózus csendőrt. Így ér el a környék rettegett - bár már az öregedés határvidékét taposó, kissé rövidlátó, mindazonáltal mindenre elszánt - rablóvezéréhez, akinek segítsége ellenére a terv, némi kétségbeesett téblábolás után, de végül is megvalósul. Szerencsére a csendőrség, mint mindig, ezúttal is nyomon van. Az összeesküvőket eléri méltó büntetésük - azaz még ma is boldogan élnek, hacsak azóta meg nem haltak. De meghaltak.
