Frank
Wedekind:
A tavasz ébredése
(színmű)
Bemutató:
2003. március 31.
Nelchior
- Kató
Balázs
Moritz - Mihály
Péter
Wendla - Tisza
Anita
Martha - Bíró
Marianna
Ilse / Álarcos Úr - Pap
Lujza
Bergmann-né - Ecsedi
Erzsébet
Gáborné - Mester
Edit
Gábor Úr - Zalányi
Gyula
Hans Rilow - Derecskei
Zsolt
Thea - Szél
Szabina
Ernst - Trinfuj
Mihály
Georg - S.
Kovács Krisztián
Lämmermeier - Prezenszki
Attila
Otto - Vékes
Csaba
Díszlet
- jelmez: Vereckei
Rita
Ügyelő: Kurta
Árpád
Súgó: Zalányi
Romana
Rendezőasszisztens: Pénzes
Csaba
rendező: Koltai M. Gábor m.v.
Ne
szépítsük: Wedekind elfelejtett drámaíró. Bár újra, meg újra felfedezik
- először az expresszionisták, majd a II. világháború utáni színházi
forradalmak irányzatai - igazán nincs jelen az élő színházban. Nincs
jelen, mert mindig a poétes maudits alakjai körébe tartozott, ha egyáltalán
besorolható bárhová is furcsa egyénisége, érdes nyelve, brutálisan tárgyilagos
drámai logikája. Berlinben megismerkedik Ibsennel, Dosztojevszkijjel,
a naturalistákkal, és megírja első három darabját, melyek közül az egyik,
A tavasz ébredése (1890 - 91) pár év múltán világhírűvé teszi. A tavasz
ébredése "gyermektragédia". A szereplők az ébredő ösztönök örvényében
tanácstalanul vergődő kamaszgyerekek, akiket az "ellenségek" : az eltorzult
lelkű, embertelen tanárok és papok, és a természettől melléjük rendelt
barátok: a szülők, együttesen taszítanak tragédiába. A beléjük rögződött
álerkölcs nevében félrevezetik őket, és megakadályozzák őket a legemberibb
ösztön, a szexuális vágy természetes kibontakozását. A tavasz ébredésében
a maradi látszatmorál gyilkos hatalmát kezdi ki, azt a hazugságot, mely
két fiatal gyerek értelmetlen halálát okozza. Itt még érezni a naturalista
iskola rekvizitumait: a miliőt, a szegénységet, az ösztönök vad és irracionális
megjelenítését. A játék éle az erkölcsi tabuk, a társadalom embertelensége
ellen irányul.
