Moliére 
          :
          FÖSVÉNY 
          (komédia) 
          
        fordította: 
          Bognár Róbert 
        Harpagon 
          - Sinkó László 
          m.v. Kossuth-díjas
          Cléante, Harpagon fia - Kató 
          Balázs
          Élise, Harpagon lánya - Pap 
          Lujza
          Valere, Élise szerelmese - Ilyés 
          Róbert, Jászai-díjas
          Mariane, Cléante szerelmese - Nagy 
          Cecília
          Anselme, Valer és Mariane apja - Farkas 
          Ignác, Jászai-díjas
          La Fleche, Cléante bizalmasa - Gábor 
          László
          Jacques, Harpagon lovásza és szakácsa - Kiss 
          Ernő
          Frosine, házasságszerző - Tallián 
          Marianne
          Simon, pénzközvetítő - Szegezdi 
          Róbert
          Brindavoine, kertész - Kricsár 
          Kamill
          La Merluche, kapus - Hertelendy 
          Attila
          Claudine, takarítónő - Balanyi 
          Rózsa
          Rendbiztos - Vankó 
          Dániel
        Díszlet-jelmez: 
          Vereckei 
          Rita
          Ügyelő: Szilasi 
          Attila
          Súgó: Kiss 
          Szilvia
          Rendezőasszisztens: Kovács 
          Krisztián
        Rendező: 
          Bagó Bertalan
         
        Képek 
          az előadásról . . .
        Kritikák 
          . . .
        Moliére 
          híres nagy színművei éppoly előkelő magaslaton állnak, mint a francia 
          klasszikus tragédiák. Ezekben betartja a hármas egység törvényét és 
          ugyanazt a klasszikus versmértéket használja, mint a nagy tragikusok. 
          Közönsége a merev, parókás alexandrinust természetesebbnek találta, 
          mint a prózát és a vígjátékkal szemben is maximális igényekkel lépett 
          fel.
          E vígjátékokban a jellem az, ami a tragédiákban a szükségszerűség. A 
          pszichológia a XVII. században születik meg, az ember belső törvényei 
          iránt való kíváncsiság irodalmi arcképek és jellemrajzok tömegét hozza 
          létre. Nem csoda, ha a színpadon is jellemeket akartak látni, vagyis 
          típusokat, amelyeknek cselekedetei szükségszerűen következnek belső 
          törvényeikből. Ez a jellembeli determinizmus a vígjátékból is kikapcsolja 
          a véletlent, a vígjátékot is szabályossá nemesíti.
             
      vissza 
      
        vissza 
          a kezdőlapra