Moliére
:
FÖSVÉNY
(komédia)
fordította: Bognár Róbert
Harpagon
- Sinkó László
m.v. Kossuth-díjas
Cléante, Harpagon fia - Kató
Balázs
Élise, Harpagon lánya - Pap
Lujza
Valere, Élise szerelmese - Ilyés
Róbert, Jászai-díjas
Mariane, Cléante szerelmese - Nagy
Cecília
Anselme, Valer és Mariane apja - Farkas
Ignác, Jászai-díjas
La Fleche, Cléante bizalmasa - Gábor
László
Jacques, Harpagon lovásza és szakácsa - Kiss
Ernő
Frosine, házasságszerző - Tallián
Marianne
Simon, pénzközvetítő - Szegezdi
Róbert
Brindavoine, kertész - Kricsár
Kamill
La Merluche, kapus - Hertelendy
Attila
Claudine, takarítónő - Balanyi
Rózsa
Rendbiztos - Vankó
Dániel
Díszlet-jelmez:
Vereckei
Rita
Ügyelő: Szilasi
Attila
Súgó: Kiss
Szilvia
Rendezőasszisztens: Kovács
Krisztián
Rendező: Bagó Bertalan
Moliére
híres nagy színművei éppoly előkelő magaslaton állnak, mint a francia
klasszikus tragédiák. Ezekben betartja a hármas egység törvényét és
ugyanazt a klasszikus versmértéket használja, mint a nagy tragikusok.
Közönsége a merev, parókás alexandrinust természetesebbnek találta,
mint a prózát és a vígjátékkal szemben is maximális igényekkel lépett
fel.
E vígjátékokban a jellem az, ami a tragédiákban a szükségszerűség. A
pszichológia a XVII. században születik meg, az ember belső törvényei
iránt való kíváncsiság irodalmi arcképek és jellemrajzok tömegét hozza
létre. Nem csoda, ha a színpadon is jellemeket akartak látni, vagyis
típusokat, amelyeknek cselekedetei szükségszerűen következnek belső
törvényeikből. Ez a jellembeli determinizmus a vígjátékból is kikapcsolja
a véletlent, a vígjátékot is szabályossá nemesíti.
