Arthur
Miller:
A salemi boszorkányok
(dráma)
A XX. század amerikai irodalmának egyik legizgalmasabb drámája. Művének hősei egyszerű emberek, akik megpróbálnak hűek maradni önmagukhoz a manipulált közvélemény kiközösítő gyűlöletével szemben. Fordította: Hubay Miklós
Bemutató:
2001. február 23.
Nagyszínpadi produkció
A
törvény és az egyház képviselői:
Parris tiszteletes - Farkas Ignác Jászai-díjas
Hale tiszteletes - Kiss Ernő
Hawthorne bíró - Gábor
László
Danforth főbíró - Szakály Aurél
Herrick törvényszolga - Rimóczi István
Salemiek
a bíróság pártján:
Tomas Putnam - Szegezdi
Róbert
Ann Putnam - Tallián
Marianne
Walcott - György János
Walcottné - Mester Edit
Motherné - Balanyi
Rózsa
Hunter - Vankó Dániel
Brandy - Varga Zsolt
Simpleton - Janklovics
Péter
Griggs doktor - S.
Kovács Krisztián
Lányok:
Abigail Williams, Paris unokahúga - Pap
Lujza
Mary Warren, szolgáló Proctoréknál - Nagy Cecília
Betty Parris, Parris leánya - Tisza
Anita
Katy Putnam, Putnamék egyetlen gyermeke - Strázsai Julianna
Mercy Lewis, szolgáló Putnaméknél - Szél Szabina
Susanna Walcott, egy gazda leánya - Kiss Borbála
Megvádoltak:
John Proctor - Illyés
Róbert
Elisabeth Proctor - Tánczos Adrienne
Rebecca Nurse - Ecsedi
Erzsébet
Francis Nurse - Andics
Tibor
Martha Corey - Jurina Beáta
Giles Corey - Wellmann György
Tituba, Paris szolgálója - Köves Dóra
Sarah Good, csavargónő - Kiss
Dóra
valamint a színház stúdiósai
Díszlet-,
jelmeztervező: Vereckei
Rita
Ügyelő: Szilasi
Attila
Súgó: Kiss
Szilvia
Rendezőasszisztens: Kovács
Krisztián
Rendező: Bagó Bertalan
"...Arthur Miller: A salemi boszorkányok-ban (1953) a történelemhez nyúl tragikus tanulságokért. Hősei egyszerű emberek, nem az igazság megszállottjai, csak megpróbálnak hűek maradni önmagukhoz. Haláluk tragikus halál, mert számukra nincs más kiút, és mert igazi emberi nagyság pusztul el velük, de nem hiába. Haláluk fölemelő példa; a lelkiismereti szabadság, az erkölcsi integritás lehetetlensége bizonyosodik be általa egy elaljasodott világban. Miller tartózkodik attól, hogy aktualitáshoz kötött és ezáltal művészileg korlátozott érvényű politikai vádirat-drámát írjon. Ő az erkölcsi tartalmát vesztett hatalom és a lelkiismeret minden korra érvényes tragédiáját írta meg, amelyben a hatalom, a közvélemény aljas manipulációja s a maga paranoiás öngerjesztése folytán szükségképp jut el odáig, hogy a hamis tanúzást honorálja, a tiszta lelkiismeretet halállal büntesse. A milleri erkölcsi normarendszer szerint az ilyen közösség pusztulásra van ítélve, mert erkölcsi világrendje fölbomlott, s a közösség önmaga húsába mart. A tiszta tragikai építkezés, a tömegpszichózis és manipulációjának hallatlan intenzitású ábrázolása megannyi új szál a milleri életmű szövetében..."
Arthur Miller Drámák c. kötetből részlet, 1974
