Oscar
Wilde:
Bunbury
(vígjáték)
Az angol irodalom - 100 évvel ezelőtt meghalt - fenegyerekének meghök-kentő vígjátéka, melynek eleganciája és szellemessége azon értékek közé számít, melyek nélkül nem léphetünk a XXI. századba. Karinthy Ferenc és Hevesi Sándor fordítását felhasználva színpadra alkamazta: Gábor Mikós.
Bemutató: 2000. november 17. Nagyszínpadi produkció
John
Worthing, alias Jack - Gábor
László
Algernon Moncrieff, a barátja - Kiss
Ernő
Lady Bracknell - Czegő
Teréz
Gwendolen Fairfax, a leánya - Nagy
Cecília
Cecily Cardew, Worthing gyámleánya - Borsos
Beáta
Miss Prism, a nevelőnője - Ecsedi
Erzsébet
Dr. Chasuble, kanonok - Wellmann
György
Merriman, Worthing komornyikja - Varga
Zsolt
Lane, Montcrieff szolgája - Baj
László
Jelmeztervező:
Cselényi Nóra
m.v.
Díszlettervező: Mira
János m.v.
Zenei vezető: Hajdú
Sándor
Rendezőasszisztens: Szűcs
István
Rendező: Merő Béla
Wilde egy nagyszerű vígjátéki ötletből szellemes komédiát varázsolt. Egy visszás helyzetből és egy ritka névből adódó félreértés-sorozat a darab. A cím is magába foglalja a komédia alapötletét. John Worthing földbirtokos meglátogatja Londonban élő barátját, Algernon Moncrieffet. Mindketten felsőbb társaságbeli fiatalemberek, könnyelműek, munkátlanok. Worthing birtokainak kamataiból él, Algernon pedig rokonai támogatásából, meghívásokból és főleg adósságokból. Annyira hasonló a gondolkodásuk, hogy egymástól függetlenül azonos játékot űznek. Algernon, ha szabadulni akar londoni környezetéből, azt mondja, hogy barátját, Bunburyt kell meglátogatnia, Worting pedig Earnest nevű öccsét látogatja Londonban. Természetesen sem Bunbury, sem Earnest nem létezik..." Színházi Kalauz c. kötetből részlet,1960
