SajtóPress

Bérces Edit szilveszterkor is ott lesz a rajtnál fényképezőjével


Zalai Hírlap ― Kerkai Attila ― 2010. december 30.

Számára a futás örök marad

Az idén talán valamivel kevesebbet hallatott magáról, azonban ha a futás egészét nézzük, Bérces Edit körül most is zajlottak az események. Kétszeres Bécs-Budapest Szupermaratoni-győztesként élte át, hogy a nagy múltú viadal 20 esztendő után először maradt el, de a Guinness-rekordok könyve 2011. évi kiadásában továbbra is megtalálható a neve.

Egy valóban régi kép és emlék a Bécs-Budapest Szupermaratoniról,
valahol a Sopron és a Győr közötti leghosszabb szakaszon:
Bérces Edit (96) Pula Tamással és kísérőjével, Kiskó Pállal
(Fotó: Farkas Olivér)

Rég beszélgettünk már vele, viszont mindig van aktualitása, ha megszólal... Mert bár nem versenyzett sokat az idén, inkább segített, tolmácsolt és fényképezett versenyeken, azonban a Bécs-Budapest Szupermaratoni 1997-es és 2000. évi győzteseként 20 esztendő után először szembesült a ténnyel: 2010-ben elmarad az egykor nagy népszerűségnek örvendő viadal. Lecsengőben lenne talán a futás népszerűsége? Aligha ennek szól az elmaradt verseny üzenete.

- Az ultrafutás ma is az olimpiai sikersportokhoz képest elnyomott sportágak közé tartozik, viszont fellendülőben van, ahogy maga a futás is - állapítja meg, és sorolja is, miért érzi így. - Rengeteg versenyt rendeznek, a kis utcai viadaloktól kezdve a nagyobb megmozdulásokig. Vagy éppenséggel tíz esztendővel ezelőtt még az én edzésnaplómba is bekerült, ha tréningjeim közben az Alsóerdőn egy-egy ismeretlen futóval találkoztam, ma már nehezen lehetne számon tartani ezeket a találkozásokat... Egyre több önéletrajzban olvasható kedvenc időtöltésként megjelölve a kocogás, sőt, munkahelyemen, a BGF Pénzügyi és Számviteli Karának Zalaegerszegi Intézetében is alakult dr. Takács Dávid kolléga szervezésének köszönhetően egy Földönfutók Klubja nevű társaság, akiknek én is segítek. Olyan kezdők alkotják a csapatot, akik éppen leszokóban vannak a dohányzásról, vagy éppen a főiskola kampuszán megtett néhány kör után után most már a szilveszteri egerszegi futásra készülnek...

Megkerülhetetlen viszont a Bécs-Budapest Szupermaratoni léte, illetve most már nemléte. Bérces Edit ezen vált nemzetközileg is ismert futóvá, s nem is tagadja.

- A versenyeknek is vannak életciklusaik, megszületnek, aztán fellendülnek, de ha a rendezői gárda sem elég aktív már, s nem gondoskodik utánpótlásról , akkor a rendezvény könnyen kihal... - válaszolja a felvetésre. - A hírtől nem kell kétségbeesni, sőt a verseny fölélesztése sem kizárt egy új, komoly rendező megjelenése esetén. A viadal törlését a vörösiszap-katasztrófával indokolni tisztességtelen lépés volt, hiszen a komolyabb futók is ehhez igazították a maguk éves programját. A futás szívügyem, de nem a Bécs-Budapest, ami meglehet talán ellentmondás, hiszen ultrafutó-karrierem is ezen kezdődött. Ugyanakkor az sem véletlen, hogy az utolsó győzelmem óta nem kívánkoztam vissza a rajthoz. Erről tanúskodik a 2000-ből származó és a honlapomon megjelent, Isten veled Bécs-Budapest című beszámoló is. Kétségtelen, hogy ez a viadal óriási reklámot csinált magának a futásnak Magyarországon, s maga az ötlet is remek példája volt a határokon átnyúló kapcsolatoknak. A verseny elmaradt, de a futás megmarad.

Bérces Edit máig több világcsúcsot tart, ezek közül a futópadon megtett 24 órás futás ma is a Guinness-rekordok adatbázisában található, s miközben átfutjuk a Guinness-rekordok 2004. és 2011. évi kiadásait, a neve minden évben szerepel a 2002-ben felállított 24 órás, atlétikai pályán elért csúcsával. A 247,2 kilométeres rekord viszont a futópadon megközelíthetetlen , hiszen a férfiak legjobb eredményétől is csak pár méterrel marad el. De vállalkozna-e újra egy ilyen próbára?

- Szakmai szempontból ez valóban nehéz feladat volt 2004-ben, elsősorban a műfaj bezártsága és a monotonitása miatt, hiszen csak a saját mentális képességeimre támaszkodhattam - vallja be. - A pályán és az országúton elért csúcsaim mégis közelebb állnak hozzám, annak ellenére, hogy ez az egyetlen rekordom, melyet Magyarországon, azon belül Budapesten állítottam fel. Amúgy megdöbbentő az is: egy Guinness-rekord mennyivel nagyobb hírverést kap, mint akár egy világbajnoki vagy egy Európa-bajnoki győzelem. A csúcs megdöntésének nem látom esélyét, viszont ha például orvosok szeretnék megvizsgálni miként viselkedik az emberi szervezet ilyen terhelés alatt, az nagyon érdekes lenne. Vagy ha egy nemes célt, például egy iskola túlélését segíthetném futásommal, akár vállalnám ezt. Ám ha jótékonyságról lenne szól, akkor inkább pályán futnék szívesebben...

Az év utolsó napján most már 16. esztendeje rendezendő Egerszegi Mountain Man Maratoni viszont úgy tűnik szívügye az ultramaratonistának. Azt mondja, ez tiszta verseny, ezért is annyira népszerű máig.

- A hosszútávú bizonyíték adott, s ez adja a szilveszteri futás értékét is - jegyzi meg végezetül. - Ilyenkor a vendéglátó szerepét is betöltöm, hiszen a kezdetektől ott vagyok a rajtnál, viszem a fényképezőgépemet, mert mindig van meglepetésember. Akadt az évek során Japánból, Amerikából is induló vagy éppen a környező országokból. A hegyimaraton kiváló alkalmom nemcsak az év búcsúztatására, henem a futás ünneplésére és a megye futóklubjainak összejövetelére. Példás dolog, hogy az eredeti, a Rozmán Sándor ötlete alapján a Zalatriatlon által megrendezett eseményhez a Zalaegerszegi Tájfutók és az Aszfaltszaggatók is csatlakoztak. A Zalatriatlon fennállásának 20. évfordulójára is most fogunk koccintani, s az idén Grazból várunk új futót. Nagyon remélem, még sokáig így marad minden Zalaegerszegen...

Beszélgetésünk során Bérces Edit bejelentette: ha sikerül a tavaszi felkészülés, ő is dul a Zalatriatlon mellett második klubja, az Unix Ultrafutó Klub, (melynek BE tiszteletbeli tagja), által május 4-10. között sorra kerülő, Balatonfüreden megrendezendő 48 órás és hatnapos versenyen. Ahogy fogalmazott, e csenddel és irgalmassággal teli év után itt futna újra egy nagyobb erőpróbát jelentő eseményen. Az év utolsó napja pedig az övé és futótársaié, versenycipőjét pedig a Balatoni Múzeumban őrzik a Zalai Sportok kiállítás egyik fontos ereklyéjeként.

Szerző: Kerkai Attila