SajtóPress
|
„Alváskiegészítő” még nincs - Egy hosszútávfutó legfontosabb tulajdonsága, gondolom, a kitartás. Ennek ellenére akár edzésen, akár versenyen elérhet az ember egy olyan holtpontot, mikor úgy érzi, egy lépést sem tud tenni többet. Megesett ez már veled? Ha igen, mi lendített át ezen a nehézségen? 
Ideális esetben, a versenyeken a holtpont csak a célbaérkezés után jelentkezhet. Az edzések viszont szinte csupa holtpontból állnak számomra. Nem véletlen, hogy a honlapomra felkerült egy rendhagyónak mondható menüpont, mégpedig a Hálalap. Itt találkozhatunk mindazokkal, akik valamilyen módon segítik a versenyzésemet, közöttük az „ihelető mestereim„ is, akik csodálatom tárgyát képezik és erőt adnak az edzések és a versenyek holtpontjainak legyőzéséhez egyaránt. Vannak köztük olyanok is, akik már nem élnek velünk. Sok erőt kapok Beethoventől, aki sokat szenvedett és elviselhetetlen természetű volt, mégis világraszólót alkotott. Az ő hallásvesztése párhuzamba vonható az ultrafutók kimerültségének azzal a fokával, amikor már szinte lépni sem tudnak. Futás közben sokat gondolok azokra a rákos betegekre is, akik gyógyszeres kezelések során rendszeresen 48 órán keresztül egy infúziós palackhoz vannak kötve, mégis kibírják és reménykednek. Hozzájuk képest micsoda szabadság, mondjuk 48 órán át futni egy stadionban! Velem fut gyakran a néhai madarász, Palkó Sanyi is, aki képes volt a legnagyobb hidegben is lesben állni Fenékpusztán. Assisi Szent Ferenc és Jézus is küzdöttek a természet elemeivel... Ők is velem vannak, különösen, amikor már nagyon nehezen megy a futás... - Nyilván a versenyek fegyelmezett életformát követelnek. Mi jellemzi a táplálkozásod? Miképpen pótolod az elvesztett ásványi anyagokat? Étrendkiegészítővel, elég az ásványvízzel bevitt mennyiség? Érdekes módon, minden hivatásos és amatőr érdeklődő a táplálkozásban keresi a titkot. Azt nagyon kevesen kérdezik viszont, hogy hány órát alszom naponta. Pedig az egészséges életmódnak a rendeszeres alvás legalább annyira feltétele, mint a táplálkozás. Talán azért is hallunk róla kevesebbet, mert az "alváskiegészítők" még kisebb üzletet jelentenek, mint a táplálékkiegészítők... Ami a táplálkozást illeti, nem vagyok válogatós és semmiféle korlátozással nem kínzom magam, ugyanakkor indokolatlanul nem szedek kiegészítőket. A vérképemet rendszeresen figyelem és a laborban kimutatott hiányokat igyekszem komplex módon pótolni. Öröklötten krónikus vashiányom van, de oda kell figyelnem a kalcium és a magnézium pótlására is. Ásványvizet sem sokat fogyasztok, mert jó minőségű az egerszegi csapvíz is. A regenerálódás legjobb módja viszont szerintem továbbra is az alvás... - Van egy olyan határ a teljesítőképességedet illetően, amit már, úgy érzed, nem tudsz túllépni? Ez vonatkozhat időbeli eredményre vagy távolság megtételére is. 
Ha van is ilyen határ, úgy gondolom, nem jó azt kimondani, mert csak megerősítem az agyamban ezt a negatív üzentet, most azonban mégis megteszem. A 100km-es vb-t szinte mesebeli teljesítménnyel, 7 óra 25 perccel nyertem 2000-ben. Ez az eredmény még napjainkban is megállná a helyét nagy versenyek dobogóján. Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy ott és akkor ennél jobbat nehezen futhattam volna... A kilométerek gyorsabban teltek, mint az idő... Ezzel szemben a 24 órás futás világcsúcsáról már akkor álmodoztam, amikor még ki sem próbáltam azt a számot. Nagyon elégedtelen voltam, amikor első, második, sőt harmadik nekifutásra sem értem el ezt a célt, hiába nyertem meg minden versenyt, ahol elindultam, gyakran a még férfiak előtt is. Aztán egyszer csak, amikor csak egy olasz meghívásnak eleget téve megint rajthoz álltam 24 órán, beköszöntött életembe a csoda: 250 kilométernél is többet futottam a stadionban az eső és a lencsengő futószezoni hangulat ellenére. Jó lenne ugyanezt egyszer aszfalton és fedett pályán is megismételni vagy megközelíteni! (Futópadon már sikerült...) Úgy gondolom, hogy a folyamatos állóképességi "végsebességemet" már elértem, sőt inkább már vissazesőben van. Viszont a 6 napos futással, csak most ismerkedem, még sok lehetőségem van. Júniusban 30 kilométerrel javítottam meg a magyar csúcsot Franciaországban. Nem látom és nem is akarom látni a lábaim által legyőzhető leghosszabb távolságot. - Mi a véleményed a teljesítménynövelő szerekről? A leghatékonyabb teljesítménynövelő szerintem a kemény edzés és a rendíthetetlen hit. De ha a „teljesíménynövelő szer” mint eufémizmus csupán a doppingra, pontosabban a nem megengedett teljesítményfokozók alkalmazására vonatkozik, azt teljes mértékben elvetem. Szakemberek megdöbbenéssel számoltak be egy olyan külföldi felmérésről, melyben a megkérdezett egyetemistákat 90 százaléka bevenné azt a csodaszert, amely garantálja, hogy 1. olimpiát nyer vele. 2. biztos nem éli meg az 50. születésnapját. A szomorú eredményt nem a 90 százalékban látom, hanem abban, hogy az én kérdésemet fel sem tették nekik: Tudnának-e aludni abban a tudatban, hogy nem tisztán győztek? Az eltorzult értékrendszer miatt egyre kevésbé bánom, hogy anyagilag nem jövedelmező sportágat képviselek... Péter Gyöngyi |
