SajtóPress
|
Mostantól: Doktor Bérces Edit Az ultrafutás világklasszisa megvédte doktori disszertációját Bérces Edit rendkívül sokoldalú ember. Hiszen az élet számtalan területén sikeres. Futókörökben mindenki tud ultrafutó világcsúcsairól (a mai napig öt fűződik a nevéhez), két-két világ-, és Európa-bajnoki győzelméről. Ám arról talán kevesebben tudtok, hogy civilben egyetemi oktató, győzött már fotópályázaton, és adott ki ultrafutó-társalgási gyűjteményt. Sőt, május 25-től doktornak vallhatja magát! - Milyen témát választottál a doktori disszertációdnál? - Mi más lehetett volna, mint sport - az alkalmazott nyelvészet területén. A címe: Sportlexikográfia és -terminológia az új sportágak megjelenésének tükrében. Mivel Bánhidi Zoltán 1971-es kandidátusi értekezése óta, amelyet a magyar sportnyelv jelene témakörben írt, nem született átfogó mű ebben a témakörben, úgy éreztem, elérkezett az idő. Főként, hogy az azóta eltelt időszakban rengeteg új sportág jelent meg nálunk. - Mire koncentráltál a dolgozatodban? - Mivel rendkívül sokrétű a téma, átfogó megoldást nem kínálhattam. Megfigyeléseim szerint a sportnyelvet a nyelvészek elsősorban az újságírás és a sportközvetítések szempontjából vizsgálták valamint a nézőket kiszolgáló nyelvezet vizsgálódására, azok problémáira korlátozódtak,- én viszont a sportnyelvet mint szaknyelvet vizsgáltam. - Ezek szerint vannak problémák... - Szinte csak azokkal szembesül az ember, ha az egyes sportágak terminológiáját olvassa. Elemeztem a Sportenciklopédiát, a Sportlexikont, és az Angol-magyar, magyar angol sportmenedzser-szótárt. Igen nagy szükség volna egy magyar nyelvű értelmező sportszótárra, mert nagy a káosz az idegen nyelvekből átvett kifejezések körül. Idegen nyelvű példákat mutattam be, azokkal szembesítettem a magyar állapotokat. Persze előfordul, hogy az idő megoldja a felmerülő kérdéseket. Hogy a legkézenfekvőbb példát hozzam: a fitnesszt ma már fitnessznek írják jobb helyeken. De évekig volt fittness, fitness, fittnesz, sőt fittnessz is ez a jobb sorsra érdemes fogalom. A dolgozatom egyik nagy témaköre ennek egyik formája, a wellness volt. Az opponenseim megjegyezték, hogy ez nem önálló sportág. Ebben igazuk is van, ám mint problémahalmazzal kívántam foglalkozni vele. Hatalmas a zűrzavar, szinte mindenki úgy veszi át az idegen kifejezéseket, ahogy éppen gondolja. Igaz, van egy kivétel, a keleti harcművészetek területe. Mivel hagyományőrző módon az edzéseket is az adott nyelven tartják, ezekben értelmetlen volna magyarításokkal kísérletezni, amint azt tette a múlt század harmincas éveiben a Nemzeti Sport, amelynek akkori munkatársai felbecsülhetetlen értékű munkát végeztek, amikor az idegen szavakat lefordították, átültették magyarra. Akkoriban lett a startból rajt, a rekordból csúcs, és folytathatnám a sort. Én ilyenre nem vállalkozhattam, de rámutatok, hogy mekkora szükség volna erre. Az egyes sportágakban tevékenykedő edzőknek, versenyzőknek, és az akadémikusoknak kellene egyezségre jutniuk ehhez. - Miért éppen ezt a témát választottad? - Négy éve, a tajvani száz kilométeres világbajnokságra készítettem először ultrafutó társalgási szöveggyűjteményt a munkatársaim, barátaim segítségével. Ennek olyan nagy sikere volt, hogy, azóta több ultrafutó világbajnokságon is kiadták a tizennégy nyelven íródott szófordulatokat, mondatokat. Nagyjából ebből jött az ötlet. - Ha már az ultrafutó világbajnokságokat említetted: a futással kapcsolatban milyen terveid vannak? - Terveim még csak lennének, de az utóbbi években eredményeim nincsenek. - A tavalyi Európa-bajnoki bronzérem azért mégis csak valami... - Maga a harmadik hely még csak igen. De a mögötte lévő teljesítményt már kevésnek érzem. Három éve kezdtem bele a doktori disszertációmba, azóta egyre kevesebbet futottam. Egy ideig még lendületből jöttek az eredmények. De úgy látszik, mára mintha elfogyott volna belőlem a tartalék-, és így nem megy. Mi mást tehetnék, reménykedem a „feltámadásban”. Végül is az egy lyukas fogamat leszámítva, amit rövidesen betömnek, egészséges vagyok. Kedvem is van futni, úgyhogy remélem, előbb-utóbb megint összekapom magam. Az UltraBalatonon ― bár a Balaton nagy szerelmem ― is ezért nem indultam. A nagy külföldi ultrafutó-versenyek szervezőitől még mindig sok meghívást kapok. Még azt is megértik, hogy nem vagyok olyan formában, mint a rekordjaim idején. Azt mondják, nekik az is sokat jelentene, ha akármilyen eredménnyel végeznék is náluk, csak elindulnék. De én szívem szerint akkor állnék oda a rajtvonalra igazán szívesen az ilyen megmérettetéseken, ha ismét azt tudnám nyújtani, amit korábban. Marik Balázs |
