Bérces Edit újra körbefutotta a Balatont


2004. június 28.

A verseny krónikája a kísérők szemével

Június 26-27-én zajlott a III. Balaton Ultramaraton verseny, melyen újra rajthoz állt Bérces Edit is. Edit ezt a versenyt tekinti a magyar Spartathlonnak, melyet minden ultrafutónak ajánl. Szerinte minden magyar ultrafutónak meg kell próbálkoznia ezzel a távval. Persze nem feltétlenül az egynapos versennyel, hiszen június 24-én rajtolt a Balaton kör négynapos változata is, mely már kilencedik alkalommal került megrendezésre.

A nem mindennapi futáshoz Edit esetében a Zalaszám Informatika csapata biztosította az "expedíciós felszerelést" és a kíséretet. Ez nem túlzás, a versenyző egy ilyen versenyen sokszor igényel olyan frissítést, vagy egyéb, természetesen a szabályok keretei közt maradó asszisztenciát, ami alapos felszereltséget és felkészültséget igényel a kísérőktől. Persze vannak versenyzők, akiknek ilyen szintű segítséget nélkülözniük kellett, igaz a szervezők gépkocsival folyamatosan igyekeztek biztosítani a frissítést és minden egyéb téren, például az éjszakai tájékozódásban a segítségükre lenni. Ennek ellenére, mint később megtudtuk, kisebb nagyobb eltévedések előfordultak. Gergely Kata és Szász András kísérőpárost Kiss Tündével váltottuk Edit mellett Keszthelynél, így az éjszakai "kalandtúrán" is részt vehettünk a vadregényes várvölgyi utakon és a Balaton-felvidéken.

Az éjszaka folyamán még Edit vezette a mezőnyt. Hajnalban, egy öt kilométeres erdei terepszakaszon ért utol minket Jan Ondrus cseh versenyző, akiről, mint a Moráviai Ultramaraton (MUM) rendszeres résztvevőjéről, Edit korábban már sokat beszélt. Edit nem kedveli az ilyen göröngyös terepet, Jan viszont úgy tűnt nagyon jól megbirkózik a tócsákkal és kőtengerrel tarkított, néhol úttalan úttal, így nem is sokat időzött mellettünk. A továbbiakban már nem volt versenyző aki megközelítette volna Editet, kivéve a négynapos verseny indulóit és segítőit, akikkel a vasárnap második felében, az ő utolsó szakaszukon találkoztunk, és akik kölcsönösen bíztatták egymást Edittel. Köztük volt Olasz Laci, Joó Sanyi, Póth Mariann, Ossó Zoli és a négy napos verseny győztese Kasz Feri is.

Az utolsó 20 km-en, miután látszott, hogy ebből nem lesz újabb csúcs, Edit úgy döntött, nem erőlteti meg magát. Legutóbbi versenyéből nem sikerült még teljesen regenerálódnia, így viszonylag nyugodt tempóban, különösebb hajrázás nélkül értünk célba 25 óra 18 perc 15 másodperc alatt. Ezzel Edit abszolút második helyen végzett. Az egy napos verseny mezőnye amúgy összesen négy főből állt, közülük Edit volt az egyetlen női induló. Szintidőn belül teljesítette a távot Pék Imre és Karl-Wilchelm Wilke is.

Én úgy érzem - bár laikusként ezt a távot már túl extrémnek tartom - aki az ultrafutás híve, jöjjön és jövőre legyen részese ennek a csodálatos környezetben zajló körversenynek. A Zöldgömb Sportklub (www.zoldgomb.hu) amúgy több kapcsolódó programot szervez a verseny mellé, így például gyalogtúrát és kerékpártúrát is.