Hosszútávú esélyeink
Helyes Anna ― 2004. május
Beszélgetés Bérces Edit Európa- és világbajnok hosszútávfutóval
Internetes bemutatkozó oldalán az olvasható, hogy foglakozása tanár és sportoló. Még pontosabban: gazdasági angolt tanít a BGF Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar Zalaegerszegi Intézetében és Európa- és világbajnok. Aztán közéleti tevékenységek egész sora következik, kitűntetések, díjak, versenyeredmények, dossziényi interjú és más újságcikk. Most azonban elsősorban nem sporteredményeiről szeretném kérdezni, hanem arról, hogy a sport és a versenyzés révén Európa és esetleg a világ más tájain szerzett tapasztalatai hogyan alakították gondolkodását, cselekedeteit.
Bérces Edit otthonában beszélgetünk. Az egész lakásban mindenütt kupák, gyönyörű serlegek. Azonnal kínálkozik az előzetesen nem is tervezett kérdés.
- Hány kupád van összesen?
Nem tudom pontosan, soha nem számoltam. De ha akarod, akár meg is számolhatod. De van még több, mint 10 a nagymamámnál is, meg a szüleimnél is néhány ...Tudom, látványosak a számszerű adatok, de nem az a meghatározó.
Inkább lemondok az időt rabló feladatról és tovább kérdezek.
- Rengeteg versenyen vettél részt, és nagyon sokat meg is nyertél. Melyik győzelmedre vagy leginkább büszke?
Hát ez az a szó, amit nagyon nem szeretek! A büszkeség önmagában ...
- Jó, akkor úgy kérdezem, melyik az a sportteljesítményed, amely különösen nagy örömöt szerezett Neked?
Ilyen több is van, például a világbajnoki győzelmek. Főként a 100-as Hollandiában.2000-ben, amikor előtte 6 hónappal voltam már Európa-bajnok. Nagyon ritka, hogy valakinek megadatik, hogy úgy duplázzon, hogy a kontinensbajnokságot és a világbajnokságot is meg tudja nyerni ugyanabban az évben. Aztán még nagy meglepetés volt a 2002-es 24-órás olasz bajnokság is, ahol egy versenyen 3 világcsúcsot döntöttem meg. Veronában 2 héttel az Európa bajnokság után, amit szintén megnyertem.
A görög Janisz Kurosz és a magyar Bérces Edit
az év ultrafutói 2002-ben együtt nyerték a Surgeres-i 48-órás ultrafutóversenyt.
- Az internetből megtudhatjuk azt is, hogy 4 idegen nyelvet beszélsz. Általános iskolában német, középiskolás korodban az akkori zalaegerszegi Ságvári Gimnáziumban, a jelenlegi Kölcseyben angol tagozaton tanultál, az orosz pedig kötelező volt... Mind a 4 nyelvet iskolában tanultad?
A franciát nem. Tulajdonképpen kényszerből mentem angol tagozatra, mivel akkor sajnos francia nem volt, de nagyon jól jártam vele, mert Lia néni [Horváth Lídia] volt az én angol tündérem ...
- Volt-e olyan versenyed, ahol az idegennyelv tudása hozzájárult ahhoz, hogy jó eredményt értél el?
A 100 kilométeres Európa-bajnoki győzelmemet részben annak köszönhetem, hogy tudtam az óriási hőségben nemcsak egy pohár, hanem egy nagy bouteille [üveg] vizet is kérni Franciaországban. Volt egy másik eset is, amikor Hollandiában a 100 kilométeres vb-t nyertem. Ott a pálya szélén szurkoló szállásadóimat kértem meg, hogy adják kölcsön kerékpárjukat a magyar segítőknek, hogy jobban el tudják látni a versenyzőket.
Olaszországban is volt egy érdekes eset, amikor a 24 órás világbajnokságot nyertem. Mivel nem volt saját segítőm, egy nemzetközi csapat (francia, cseh, orosz) kezdett segíteni, és ez mind interkulturális kommunikációról szól.
- Vannak országhatárokat átlépő távok is. Az egyik interjúdban azt nyilatkoztad, hogy a sport és a nyelvtudás nem ismer határokat . Ezt hogyan értsem? Tényleg nincsenek ilyen határok?
Tényleg nincsenek. A sport, pláne a hosszútávfutás és a nyelv éppen hídépítésről szól. Csodálatos érzés, amikor az ember azt látja, hogy fizikailag egy politikai határon fut át, de azon kívül, hogy integetnek a határőrök vagy esetleg más nyelven bíztatják, tényleg semmit nem vesz észre. Ezt először akkor tapasztaltam, amikor még a rendszerváltás előtt volt Sopronban egy olyan triatlon, aminek az úszás része a Fertő-tóban volt, aztán átbicikliztünk Ausztriába, s ott zajlott a futás. Nagyon nagy szó volt, hogy csak úgy útlevél nélkül átmentünk.
De van a szlovéneknek is egy olyan maratonjuk, ami átmegy Ausztriába. Van a Zöld Gömb Klubnak egy, a Fertő-tót megkerülő útvonala.
Ami még ilyen politikai határt átszelő futás, az a Békéscsaba - Arad közötti "Nyitott határ" verseny, a Bécs-Budapest és a Komárom-Komarno táv.
Most a SOTE-sok indítványozták, hogy legyen májusban egy Budapest - Brüsszel váltófutás egyetemistáknak.
Bérces Edit 2000-ben a Bécs-Budapest 4. szakaszán Győr-Sopron megyében iskolások kíséretében.
- Május elsején, két és fél hónap múlva csatlakozunk az Európai Unióhoz. Várható-e szerinted a sport és a kultúra területén valamiféle fellendülés a nemzetek közti kapcsolatok kialakításában és fenntartásában?
A sport és a nemzetközi kultúrkapcsolatok számára mindenképpen jó lesz a határok jelképes megnyitása, ez egyértelmű. S ami talán a kultúrának illetve a művészetnek része, szerintem az a fotózás.
A fényképezésnek nem csak az utazások alkalmával, hanem saját szülőhelyünkön is óriási jelentősége van a kultúra átadásában és megtartásában. Abban is segít, hogy bemutassuk életünket másoknak, mi pedig általunk nem ismert kultúrákkal találkozzunk.
- Úgy tudjuk, jó a kapcsolatod szülővárosoddal és egyben lakóhelyeddel Zalaegerszeggel és a régióval. Milyen aktuális eseményekről tudnál most beszámolni?
Első ultrafutásom is területi szinten érdekes, mert Nagykanizsára futottam. Júniusra tervezünk egy futást Lendvára egykori ságváris osztályfőnökömmel, Szakállas Ani nénivel, a magyar kapcsolatok ápolása céljából. Aztán ott van a Balaton körülfutása, az is egyfajta ölelés. Most szerveződik egy futás az Autista Sérültekért Zalában Alapítvány programjában április első hétvégéjén Zalaegerszegről Boncodföldére az autista otthonba. A nagyközönséget szeretnénk tájékoztatni erről a betegségről és az érintett családtagok nehézségeiről.
Külföldön nagy divat az úgynevezett Benefizlaufok [jótékonysági futások] szervezése. Németországban és Ausztriában például komoly pénzösszegeket tudnak gyűjteni vele. A pénz része nekem nem tetszik, de mégis csak azzal tudunk valamit tenni.
Edzés a zalai dombokon. Háttérben a Zalaegerszeg-bazitai TV-torony.
- Az ilyen jótékonysági rendezvényeknek nálunk még nincs nagy hagyománya...
Még nincs, de fellendülőben van egyértelműen. Például a Zalaegerszegi Triatlon Klub azt a kicsi kis bevételét, ami volt egy alkalommal egy duatlonból, 2000. tavaszán felajánlotta az árvízkárosultaknak. Tavaly ősszel pedig mellrákellenes gyaloglást rendeztek Zalaegerszegen. Az pedig nem csak a gazdasági helyzet kérdése, hogy mennyi pénz jön össze egy gyűjtésnél, hanem attitűd kérdése.
- Végül megkérdezném még, hogy most 2004-ben, az olimpia évében, a Nyelvtanulás Évében, az Európai Unióhoz csatlakozásunk évében mit üzennél volt gimnáziumod mai diákjainak a sportot, nyelvtanulást és nyelvtudást illetően?
Legegyszerűbb lenne Madáchot idézni, hogy "Ember küzdj, és bízva bízzál!". De tulajdonképpen ez a lényeg: egyik a másiknak feltétele. Az sem jó, ha valaki bezárkózik a számítógép és a szótárak közé, de az sem, ha valaki nem tud egy pohár vizet kérni 100 kilométeren. Fontos még a motiváció és a bátorság. Kell tudni vállalni a próbálkozást és a hibázást is. A nyelvtudás mindenképpen nagyon fontos. Nem elég jól futni, ha nem tudunk célba érés után nyilatkozni. Ha tolmácsolni kell, az információtorzulással és költségekkel jár.
Két további kulcsszó a megértés és a tolerancia. És feltétlen szemléletváltásra van szükségünk ahhoz, hogy Schiller és Beethoven Örömódájához méltóan testvérként fogadjuk el egymást.
Helyes Anna
