Megérti, ha nem értik meg...


Zalai Hírlap ― Kerkai Attila ― 2001. október 6.

Beethoven még nem is sejthette: a futásnak is létezhet szimfóniája

Kissé ódzkodik, ha Forrest Gump-hoz hasonlítják, mert más ez, maga a valóság... Huszonnégy órán át futni, úgy, hogy a végén világbajnokká avatják az embert, igen, szó szerint is emberpróbáló (sport)teljesítmény egyben. Bérces Edit gyorsan leszögezi: elsősorban szellemi sport az ultramaratoni futás.

Az egerszegi hosszútávfutónő Veronában bizonyult a világ legjobbjának ebben a versenyben, 235 kilométert tett meg az egy nap alatt, s csupán 7 km-rel maradt el a világcsúcstól. Hét kilométer... Mi ez, az egészhez képest? Hétköznapi fejjel nézve a dolgot, lehetetlen feladatnak tűnik, s ez az a pont, amikor Bérces Edit sem tiltakozik, mondván; azok, akik nem értik meg a 24 órás futás kapcsán, nos őket maximálisan megérti...

Hétköznapi fejjel nézve tényleg őrültségnek tűnik, ugyanúgy, ahogy például a kvantumfizika is annak mondható. A tudományos szélsőségeket viszont jobban elfogadják az emberek, egyszerűen azért, mert érthetetlennek tűnnek. Az ultrafutásra ellenben könnyebben mondják, hogy nem egészen normális dolog, de el lehet benne mélyedni... Én például úgy gondolom, hogy egyfajta tapasztalati tudomány, hiszen az ember saját bőrén mérheti le az emberi teljesítőképesség határát. Afféle tanulási, megismerési folyamat, viszont nem tudhatom, mi történik utána, mert lehet, hogy visszafordíthatatlan folyamatok is keletkeznek. És itt a dilemma; hosszan élni vagy tartalmasan... Számomra nem kérdés, melyik a fontosabb.

Bérces Edit a Pénzügyi és Számviteli Főiskola idegennyelvi tanszékének adjunktusa, üzleti angolt tanít. Tősgyökeres egerszegi, aki egyetemi tanulmányait Pécsett, majd később ösztöndíjasként Oroszországban és az Egyesült Államokban végezte. Washingtonban szociolingvisztikát (társadalom nyelvészet) tanult, ehhez kapcsolódik, hogy az atlantai olimpián önkéntes tolmácsként működött közre az ötkarikás játékokon. Az angol és az orosz mellett franciául, németül is beszél, most éppen alkalmazott nyelvészeti doktorátusára készül. A Zalatriatlon alapító tagja (máig ennek színeiben versenyez), kétszeres Bécs-Budapest Szupermaraton-győztes, 2000-ben Európa- és világbajnok 100 km-en, az első nő, aki körbefutotta pihenés nélkül a Balatont. Sportpályafutásának alakulásában két fontos állomást jelöl meg, semmiképpen sem hétköznapi történetek...

Hét évesen úszni szerettem volna a ZTE-ben, de túl öregnek találtak ahhoz, hogy jó versenyző legyek. Nem volt mit tennem, saját bérlettel, hajnalanta jártam az uszodába, egészen 12 éves koromig, amikor Vecsey György edző Zalaegerszegre költözött. Igazi pedagógus volt, akinél nem volt lehetőség az, hogy valakit is visszautasítson... Csak zárójelben jegyzem meg: ekkor már tényleg öreg voltam ahhoz, hogy nagy bajnok legyek... Később, már az egyetemi évek alatt egyszer eltörött az úszószemüvegem, s akkor még nem úgy volt, hogy besétálok az első üzletbe és veszek magamnak újat. Úgyhogy a mozgás érdekében éjjelente eljártam egy-egy órát futni, ami fontos állomása lett a későbbieknek.

Miért történik minden úgy, ahogy? Mert hiszen ott a hivatás, ami a tartalmas élet fogalmát kimeríti, annak minden kötelezettségével is. Jó válasz lehet, hogy nincs, vagy ez sem igaz?

A futás számomra szabadságvágyat, némi lázadást is jelent, olykor menekülést a civilizációs zavaroktól, zajoktól. Kiszakítja az embert a hétköznapi szürkeségből, de sokszor nagyon is, ezt tapasztalom. Eljutsz addig, hogy egészen mást jelent számodra egy pohár víz, mint annak, aki esetleg az ebédet követően gyorsan felhörpinti azt. Nem célom a szenzációhajhászás, nem akarok mindenáron hír lenni egy-egy futásommal, érjek el bármilyen eredmény is.

A hosszútávfutó magányossága, még ha sztereotípia is, ugyanakkor relatív, mint minden. Bérces Edit nem tudná felsorolni, ki, mivel, akár legapróbb dologgal is segíti őt. Legszívesebben könyvet írna a kísérőkről, akik egy-egy futás alkalmával kiszolgálják étellel, itallal, tiszta ruhával, s szerinte éppen az ő türelmük, kitartásuk a nagyobb, mint annak, aki a 23. órát kezdi meg a háta mögött megtett kétszáz valahány kilométerrel. A jó kísérő egyben jó barát, szavak nélkül is sokat ért... jegyzi meg. Nem csak azért, mert a kreativitás nélkülözhetetlen (Veronában egy alkalommal melegített kólát kért, ez tűnt minden szempontból a leghasznosabb frissítőnek...), de azt mondja, az ultrafutás művészsport... A fülbe szúrt akupunktúrás tűkkel lefutott versenyről nem megfeledkezve, a kérdés: hol a határ?
S egyáltalán, létezik-e?