SajtóPress
|
Az ultramaratoni futó BÉRCES EDIT CIVILBEN OROSZ-ANGOL TANÁR  Kupák, díjak és emléktárgyak A kávézóban, ahol a találkozót megbeszéltük, csak egyetlen vendég cigarettázik, de Bérces Edit szinte kétségbeesve keresi, hova menekülhetne, szerencsére nyitva a parányi „különterem”, ott tilos a dohányzás. Az ultramaratoni futás Európa- és világbajnoka utálja a füstöt. „Számomra a futás a test és a lélek szabadsága„ - ezt így betűről betűre nem mondja ki ugyan,de beszélgetés közben valahogy mindig ide kanyarodunk vissza, Bérces Editnek a futás egyszerűen létforma. Kedvence a 100 kilométeres versenyszám, mintha a Tisztelt Olvasó Zalaegerszegről elfutna Nagykanizsára, meg vissza. Az ultramaratoni futóbajnoknőt ― az Eb és vb aranyak mellett ― a közelmúltban ― számára is váratlanul ― más elismerések is érték: Zalaegerszegért díjat kapott a várostól, Zala megye sportjáért díjat kapott a megyétől, negyedik lett a megyei népszerűségi listán... A sportrajongó olvasó pedig, aki többnyire csak az érem fényesebbik oldalát nézi, nem is tudja, hogy BGF zalaegerszegi intézetének adjunktusa nyelvtanár, aki emellett járatos a kultúrák közötti kommunikáció és a szociolingvisztika tudományában is. Mikor e sorokat olvassák, már az olaszországi Ferrarában fut, egy „állapotfelmérő versenyen”. - Angol- orosz szakos tanár, aki beszél németül és franciául is, sajátos tudományközi tudományok ismerője, hogyan került mindezek mellé a maratoni futás? - Jól mondja, hogy mellé került és nem belőle vagy helyette jött. Azt hiszem, az úszással kezdődött, amiben nem sikerült semmi figyelemre méltót produkálnom... - És ez bántotta? - Nem mondhatnám. Inkább arról van szó, hogy elkezdtem triatlonozni és kiderült: az úszás és a kerékpár gyengébb eredményeit a futásban be tudom hozni. Úgy látszott, érdemes csak a futással foglalkoznom. - Valóban érdemes volt. És a sportsikerek mellett az elmúlt hónapokban, jobb kifejezés híjén mondom: egy sor társadalmi elismerést is szerzett. Váratlanul érték ezek a díjak, vagy úgy érezte, hogy megérdemli? - Mindegyik meglepetésként ért, és a következő még nagyobb meglepetést okozott, hogy egyáltalán a másik mellé még jöhet valami... Nem gondoltam, hogy bármelyik díj is járna nekem, én nem futottam egyikért sem... - Lehet, hogy rosszul láttam, de mintha nem érezte volna magát egészen otthon a díjátadásokat követő fogadásokon, meg azokon a protokollrendezvényeken, ahová gyors egymásután meghívták. - Tényleg? Hol látott? - Például a Zalaegerszegért díj átadását követő fogadáson, a polgármester szilveszteri bankettjén, a megyebálon... - Jaj, a megyebál! Hát eleve az a ruha, amit föl kellett vennem. Csodálom, hogy megismert... Az ilyesmit valóban nem nekem találták ki, ugyanakkor eszembe sem jutott, hogy emiatt távol maradjak. Kötelességem, volt ott lenni, nem bánthattam meg azokat, akik kitüntettek, akik meghívtak. Egyébként számomra is a meglepetés erejével hatott, hogy minden látszat ellenére igenis jól éreztem magam... - De azért, gondolom, futás közben jobban érzi magát...Mi a szép abban, hogy ilyen őrületes távokat fut végig?  Bérces Editnek - Az ultramaratoni futás gyönyörűsége éppen a nagy, hosszú örömszerző futásban rejlik, amikor az ember kiszabadul a város zajából és kötelékéből, amikor a szabadság, elsősorban a gondolati szabadság élvezetéért futhat az ember, gyönyörködhet a környezetben, a természetben... - És mi jár ilyenkor a fejében? - Van, amikor csak egy dallam, máskor az, hogy mit fogok mondani a tanítványaimnak a következő órán, de lehet „levelet írni”, „beszélgetni” a távolabbi- közelebbi barátokkal, meg lehet emészteni egy-egy jó vagy rossz hírt... - Már elnézést, hogy prózaibb dolgokra terelem a szót: mi van, ha a hosszú futás alatt a versenyzőnek mondjuk pisilnie kell? - Hát akkor pisil. Csak nagyon okosan kell időzítenie, hogy hol és mikor... A vb-n például a 10km-es pálya egy kisvároson és környékén vezetett át, és voltak ugyan „hivatalos” WC-k, én - mivel a természet részének érzem magam, .- az első pár körben kinéztem az alkalmas bokrokat... Nekem egy ilyen kitérő 25 másodpercnyi részidőbe telik, ezt aztán be kell hozni. Nem írják jóvá. Egy 100km-es versenyt 1-2 kiállással meg lehet úszni... - Meddig lehet ezt a sportot művelni, van-e valami terve arra az időre, amikor majd abba kell hagyni? - Nincs. Ez olyan lenne, mintha azt kérdezné, hogy van-e tervem az élet abbahagyására... Nem foglalkozom ezzel. Amíg a futás örömet jelent, addig mindenképp csinálom... H.G.  |
