SajtóPress

A futás szenvedés és öröm


Szabad Föld ― Bozsér Erzsébet ― 2000. november 7.

Az előszobában tucatnyi edzőcipő. Gazdája nevetve válogat közöttük: ebben világbajnokságot, ebben Európa-bajnokságot, ebben Bécs-Budapestet lehetett nyerni. Odébb rengeteg trófea. Fényes kupák, babérkoszorúk, alig hagynak helyet a kis lakásban. Pedig nincs minden itt, a nagymama is őriz belőlük néhányat. Az ajtó mellett áll a legtermetesebb relikvia, amikor hazafelé tarott vele a Hollandiában megrendezett vb-ről, a reptéren egy rendőr megkérdezte: tudja-e igazolni a műtárgy származását.

Bérces Edit zalaegerszegi ultramaratoni futónő fantasztikus sikersorozatot tudhat maga mögött 2000-ben. Márciusban bemelegítésként a klasszikus maraton harmadik, majd első helyét szerezte meg, április 30-án az ultra bajnokság 100 kilométeres Európa-bajnoka lett Franciaországban. Májusban a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba „Nyitott határ” versenyen két nap alatt közel 200 kilométert futott és nyert. Nem akárki, a 24 órás világcsúcstartó Jelena Szidorenkova előtt ért célba, aki a Bécs-Budapest táv 1996-os győztese volt. Ezt követően júniusban indult Belgiumban százkilométeres utcai éjszakai futóversenyen. Az aranyérem fő várományosa ott az a Szvetlana Szavoszkina volt, aki 1998-ban már nyert Európa-bajnokságot. Bérces Edit lekörözte, majd egy hét múlva egy nap alatt körbefutotta a Balatont, s a 210 kilométeres távon csak Tóth Urbán Tamás tudta megelőzni egy órával. A „bosszú” nem maradt el: utóbb Bécs és Budapest között a jeles férfiú már mögötte futott.

A legnagyobb versenyre, a szeptember 9-én Hollandiában rendezett világbajnokságra Romániában edzett. Előbb Bálványoson 1040 méter magasságban, majd Brassó környékén 2200 méteren nevelte szervezetét nagyobb oxigénfelvevő képességre. A szokásos három hét helyett azonban csak egy hete volt az edzésre. Hollandiában a női mezőny 60 tagja között 7 óra 25 perc 21 másodperc alatt új magyar rekordot elérve nyerte meg 100 kilométeren a világbajnokságot. Ezt követően Bostonban szintén egy 100 kilométeres kemény verseny első helyezettje lett Valentyina Satyajeva kétszeres világbajnok előtt.

Egyik lábán fásli, kicsit sántikál. Ínhüvelygyulladás kényszeríti pihenésre. Ráfér. A legutóbbi futamot úgy kezdte, hogy előtte hajnalig dolgozatokat javított. Bérces Edit ugyanis Zalaegerszegen a Pénzügyi és Számviteli Főiskola adjunktusa. Orosz-angol szakos tanár, üzleti angolt tanít, s a doktorátus megszerzésére készül alkalmazott nyelvészetből. Tizenkét éve került a főiskolára tanárnak, akkor kezdett triatlonozni is.

Elgondolkodva mondja: olyankor ért a csúcsra, amikor mások már abbahagyják a versenyzést. Az idén tíz ultramaratoni versenyt nyert. Edzője nincs. „Csak” sok sportoló barátja van szerte a világon. Bármelyikükhöz bármikor fordulhat tanácsért. Nyelvtudása - német, angol, orosz, francia - megkönnyíti a kapcsolatteremtést.

Ebben a sportágban a legfontosabb a kivárás és a türelem, véli. És az a jó, ha közben úgy érzi, a távolság gyorsabban fogy, mint az idő. Ezt érezte a világbajnokságon.

Rápillantok a könyvespolcára. Rengeteg Beethovenről szóló könyv és még több a műveit megszólaltató kazetta. Erről megtudom: régóta foglalkoztatja a zeneszerző különös személyisége. Sokat szenvedő, elviselhetetlen ember volt, de világraszólókat alkotott, szíve pedig óriási szeretettel volt tele. Valamennyire hasonlít hozzá a hosszútávfutó is, szenvedése párosul az örömmel.

Szöveg: Bozsér Erzsébet
Fotó: Yiannis Kouros