SajtóPress
|
A táv választott engem „Ami embernek lehetetlen...” Bevallom, mindig is csodáltam azokat, akik az emberi teljesítőképesség határáig eljutnak, és olyan sportágat űznek, amiben a lazsálást el kell felejteni. Ebbe a kategóriába tartozik Bérces Edit ultramaratonista, aki nemrég 100 kilométeres futásban Európa-bajnoki és VB aranyérmet szerzett. Amikor a bajnoknőt keresem, javasolja, hogy futás közben beszélgessünk. Ha erre ráállok, akkor ez a riport nagy valószínűséggel nem születik meg. Így a kényelmesebb megoldást választva az aranyérmes sportoló otthonában beszélgetünk.
Minek a hatására kezdett el ilyen hatalmas távokat futni? Nem én választottam a távot, hanem a táv választott engem ― érvel Bérces Edit. ― Olyan ajándékot kaptam az élettől, amely ezen a távon érvényesíthető. Így, az olimpia környékén nem fordult meg a fejében, hogy maratoni távon, esetleg az öt karikás játékokon induljon? A jelenlegi helyzetem alapján biztosan kijelentem, nem lehetnék eredményesebb maratoni távon. Szakember nélkül készülök a versenyekre, egy sikeres maratoni szereplést már korábban céltudatos munkával kellett volna megalapoznom. A maraton kicsit más jellegű edzésmunkát követel, nem elég félállású futónak lenni. Ez komoly szakmai hátteret igényel. Egy alkalommal elmondta, hogy az ultramaraton egy bizonyos táv lefutása után már nem fizikai, hanem szellemi képességet igényel. Mire gondolt? Barátnőm, Sallai Alexandra kiegészítette a szellemi erőt a lelki tényezővel. A szellemi erőbe én mindig a lelkit is belevettem. Ez egy egészen más matematika, mint amit az iskolában tanulunk. A 100 kilométernek nem 50-nél múlik el az első fele. Még akkor sem, ha valaki a táv második felében időben ugyanannyit, vagy egy kicsivel jobban teljesít. A második ötven kilométer, ugyanis sokkal másabb, több energiát feltételez és von el. Hetven kilométer után pedig minden biztató szó ― amit a versenyző kap és kapott ― összeadódik. Például a VB-n 70 kilométernél állt ki az, aki toronymagasan vezetett. Fizikailag biztos ő volt a leggyorsabb futó 70 kilométerig. Lélekben azonban nem bírta, és rosszul is mérte fel saját erejét. Úgy akart biztosra menni, hogy ráijesztett a mezőnyre. A kérdésre egyébként a Biblia adja meg a választ: „Ami embernek lehetetlen, az Istennel embernek lehetséges.” (Máté19,26) A 100 kilométer teljesítése, ennek a bizonyítéka. A hosszú távú versenyeknek milyen a hangulata? Az útszéli tapsolókat tekintve helyszínenként változik a helyzet. A világbajnokság például 10 kilométeres körpályán zajlott, a környékbeli hollandoknak az volt a programja, hogy kiültek a házuk elé és piknikeltek, miközben figyelték a versenyt. A rajtlistáról már a második körtől kezdve nevükön szólították a futókat, és biztatták őket. A nézettséget tekintve ez még nem hasonlítható az autóversenyzéshez, de külföldön; Olaszországban, Franciaországban, Amerikában és Japánban népszerűek a hosszú távú versenyek. Az EB-n a franciáknál 300-an küzdöttek az aranyéremért, 900-an pedig a nyílt versenyen indultak. Megszerezte az EB-, a VB- aranyat. Mit szeretne még elérni? Másoknak és magamnak is még sok örömet szeretnék szerezni, de mellette vannak más feladataim is. A Pénzügyi és Számviteli Főiskolán üzleti angolt tanítok. Van egy megkezdett alkalmazott nyelvészeti doktori tanulmányom is a Pécsi Tudományegyetemen, erre is szeretnék időt szakítani. Melyek a következő feladatok? Legközelebb Bostonban indulok egy 100 kilométeres versenyen, ahol tavaly győztem. Nehéz dolgom lesz, mivel a felkészülésemet az új tanév órarendjéhez is hozzá kellett igazítanom. Ennek ellenére kötelességemnek érzem, hogy ismét rajthoz álljak. Egyelőre itt szeretnék helytállni, s csak azután nézek előre. A két kiváló eredményt követően jelentkeztek-e már Önnél a szponzorok? Nem, de nem is vártam. Nem is lep meg, hogy nem jelentkeztek azok, akik fantáziát láttak bennem. Már eddig is mellettem álltak. Kiemelném a ZALASZÁM Informatikai Kft.-t, ennek a cégnek a támogatása fontos számomra, hiszen már az Európa-bajnokság előtt mellém álltak. Ezentúl az egerszegi ENZO képviselete is, amely évek óta segíti versenyzésemet. Szöveg: Bedő István |
